Jelnyelvi tananyagok óvodásoknak
(a budapesti Hallássérültek Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Kollégiumában kipróbált és bevált módszerek)
A róka és a holló (La Fontaine nyomán)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy jól megtermett holló. Egy ház ablakából elcsent egy szép sárga sajtot, s hogy nyugodtan lakmározhasson, egy fa tetejére telepedett.
Arra járt a róka, s orrát megcsapta az érett sajt illata. Sóvárogva töprengeni kezdett, miként szerezhetné meg az ínycsiklandó csemegét.
Kisvártatva így szólította meg a hollót:
– De szép vagy! Még sohasem láttam ilyen gyönyörű ébenfekete hollót! Hogy ragyog a tollad! Milyen csínos, karcsú lábaid vannak! Hát még a csőröd! Téged kellene a madarak királyává koronázni.
A holló gyönyörködve hallgatta az epedő szavakat. kihúzta magát, a szárnyait meg-megemelte.
A róka pedig hajlongva közeledett, s közben így duruzsolt:
– Ó, és milyen kifejező, méltóságteljes a tekinteted! Úgy látszik, keresve sem találhatnék hibát rajtad.
A hollót eddig nemigen rajongták körül, így hát nem csoda, ha olvadozva hallgatta a bókokat.
– Csak még a hangodat nem hallottam – próbálkozott tovább a róka.
– Persze, aki ilyen csodálatos, mint te vagy, az bizonyára elbűvölően énekel!
A holló eddig elhitte a róka összes hízelgő szavát. Most azonban elbizonytalanodott, mert azt azért már tapasztalta, hogy a hollók hangját általában fülsértőnek tartják. De aztán így gondolkodott:
„Ha én egy ilyen kivételes holló vagyok, hátha énekelni is tudok. Még sosem próbáltam, hátha sikerül.”
Elbűvölten nézett le a rókára, az pedig tovább ontotta bókjait, és tovább rimánkodott:
Ilyen szívhez szóló szavaknak a holló már nem tudott ellenállni. Kis torokköszörülés után kitátotta a csőrét, és rázendített rikácsoló és fűrészelő hangján. A sajt pedig egyenesen a róka szájába pottyant.
– Jaj, de megdolgoztam érte! – vigyorgott a ravaszdi, és mohón ette a sajtot.
Végül megnyalta a szája szélét, és fölényesen felszólt a döbbent hollónak:
– Te tökfej! A legcsúnyább madár vagy, akit életemben láttam. A hangod pedig egyszerűen elviselhetetlen. S ráadásul hiszékeny, buta jószág vagy. De köszönet a sajtért!
S azzal elégedetten elballagott.
róka
holló
sajt
fa
énekel
Jean da La Fontaine: A tücsök és a hangya
Csak muzsikált hét határon.
Aztán jött a tél a nyárra,
s fölkopott a koma álla.
Éhen ahhoz ment panaszra,
Búzát? – szólt a Hangya sógor.
– Már ez aztán sok a jóból!
Tél elején sincs búzád már?
Hát a nyáron mit csináltál?
Mit csináltam? Kérem szépen muzsikáltam
– szólt szerényen Tücsök mester.
Nótát húztál ebugatta?
No hát akkor, szólt a Hangya
– járd el hozzá most a táncot!
Jó mulatságot kívánok!
