Jelnyelvi akadálymentesítés és részvétel az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszéke által szervezett A nyelv hálózatos leírása – Új nézőpontok a magyar nyelv leírásában 7. című konferencián
2018- november 22-23-án az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszéke konferenciát szervezett A nyelv hálózatos leírása címmel. Ez a találkozó az Új nézőpontok a magyar nyelv leírásában című konferenciasorozat 7. alkalma volt.
A konferencia első napján lévő plenáris előadásokat és a teljes utolsó szekciót jelnyelvi tolmácsolás kísérte. A jelnyelvi akadálymentesítést: a tolmácsolást, annak szervezését, a megfelelő körülmények megteremtését az ELTE BTK-n működő Magyar jelnyelv minor és a Többnyelvűségi Kutatóközpont munkatársai biztosították. Először – Balázs Géza tanszékvezető köszöntője után – Csermely Péter professzor úr Hálózatok: Mire alkalmasak, mire nem és hogyan tudnak tanulni? című plenáris előadását láthatták az érdeklődők, majd a nap zárásaként Balázs Géza Szimmetria és nyelv című plenáris előadását kísérte jelnyelvi tolmácsolás.
A Többnyelvűségi Kutatóközpont előadásokkal is képviselte magát a konferencián, a harmadik szekcióban három munkatársunk mutatta be aktuális kutatásának egy-egy részletét, a szekciót pedig Bartha Csilla moderálta. Csernyák Hajnalka és Hámori Ágnes A jelnyelvi mentális lexikon szerveződése és a metanyelvi tudás siket gyermekek jelnyelvi szókincsfejlesztő játékainak tükrében címmel mutatták be munkájukat. Fontos kiemelni, hogy a résztvevők nem csak a hangzó nyelvi előadások jelnyelvi tolmácsolását láthatták, de siket kollégáink anyanyelvükön, jelnyelven tartottak előadást, így Csernyák Hajnalka is, melyet munkatársaink hangzó nyelvre tolmácsoltak. Projektjük bemutatásakor munkatársaink bepillantást engedtek egy speciális nyelvi és kognitív hátterű siket gyermek nyelvelsajátítási folyamatába, mindezt kognitív nyelvészeti és pszicholingvisztikai keretbe ágyazva.
A szekció zárásaként Bartha Csilla és Romanek Péter Zalán közös munkáját Romanek Péter Zalán mutatta be szintén jelnyelven, melynek témája a A jelnyelvi lexikalitás hálózatos újraértelmezése volt. Előadásukban a TKK Esély-kutatásainak eddigi eredményeit összegezték a magyar jelnyelv lexikalizációjával kapcsolatban, különös tekintettel arra, hogy az agy neurális hálózatával, illetve a nyelv, a kogníció és a kultúra összefüggésrendszereivel kapcsolatos legfrissebb kutatások egymástól elkülönülten, mégis egymást erősítő módon támogatják a nyelv és a hálózatok közötti összefüggések felvetését. Többek között a nyelvelsajátítás illetve a nyelvtanulás során sem egyenként, kontextus nélkül rögzítjük az alapvető fogalmak nyelvi változatait, hanem kontextusba ágyazottan, amire jelentős befolyással van az a tény, hogy a jelnyelvek és a gesztikuláris rendszerek ugyanarra az artikulációs és percepciós rendszerre épülnek, így a jelnyelv nyelvhasználata korántsem korlátozódik a lexikális elemek használatára, ugyanis vannak féllexikális és nemlexikális elemei is a jelnyelvnek, egy szélesebb szemiotikai keretbe ágyazva. Az előadók e felismerések nyomán felvetették a jelnyelvi lexikográfiai kutatások, szótárkutatások, korpusznyelvészeti fejlemények újraértelmezésének szükségességét.
