Jelnyelvi tananyagok óvodásoknak
(a budapesti Hallássérültek Óvodája, Általános Iskolája, Speciális Szakiskolája, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye és Kollégiumában kipróbált és bevált módszerek)
Http iframes are not shown in https pages in many major browsers. Please read this post for details.
Http iframes are not shown in https pages in many major browsers. Please read this post for details.
Http iframes are not shown in https pages in many major browsers. Please read this post for details.
A róka és a holló (La Fontaine nyomán)
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy jól megtermett holló. Egy ház ablakából elcsent egy szép sárga sajtot, s hogy nyugodtan lakmározhasson, egy fa tetejére telepedett.
Arra járt a róka, s orrát megcsapta az érett sajt illata. Sóvárogva töprengeni kezdett, miként szerezhetné meg az ínycsiklandó csemegét.
Kisvártatva így szólította meg a hollót:
– De szép vagy! Még sohasem láttam ilyen gyönyörű ébenfekete hollót! Hogy ragyog a tollad! Milyen csínos, karcsú lábaid vannak! Hát még a csőröd! Téged kellene a madarak királyává koronázni.
A holló gyönyörködve hallgatta az epedő szavakat. kihúzta magát, a szárnyait meg-megemelte.
A róka pedig hajlongva közeledett, s közben így duruzsolt:
– Ó, és milyen kifejező, méltóságteljes a tekinteted! Úgy látszik, keresve sem találhatnék hibát rajtad.
A hollót eddig nemigen rajongták körül, így hát nem csoda, ha olvadozva hallgatta a bókokat.
– Csak még a hangodat nem hallottam – próbálkozott tovább a róka.
– Persze, aki ilyen csodálatos, mint te vagy, az bizonyára elbűvölően énekel!
A holló eddig elhitte a róka összes hízelgő szavát. Most azonban elbizonytalanodott, mert azt azért már tapasztalta, hogy a hollók hangját általában fülsértőnek tartják. De aztán így gondolkodott:
„Ha én egy ilyen kivételes holló vagyok, hátha énekelni is tudok. Még sosem próbáltam, hátha sikerül.”
Elbűvölten nézett le a rókára, az pedig tovább ontotta bókjait, és tovább rimánkodott:
Ilyen szívhez szóló szavaknak a holló már nem tudott ellenállni. Kis torokköszörülés után kitátotta a csőrét, és rázendített rikácsoló és fűrészelő hangján. A sajt pedig egyenesen a róka szájába pottyant.
– Jaj, de megdolgoztam érte! – vigyorgott a ravaszdi, és mohón ette a sajtot.
Végül megnyalta a szája szélét, és fölényesen felszólt a döbbent hollónak:
– Te tökfej! A legcsúnyább madár vagy, akit életemben láttam. A hangod pedig egyszerűen elviselhetetlen. S ráadásul hiszékeny, buta jószág vagy. De köszönet a sajtért!
S azzal elégedetten elballagott.
róka
holló
sajt
fa
énekel
Jean da La Fontaine: A tücsök és a hangya
Csak muzsikált hét határon.
Aztán jött a tél a nyárra,
s fölkopott a koma álla.
Éhen ahhoz ment panaszra,
Búzát? – szólt a Hangya sógor.
– Már ez aztán sok a jóból!
Tél elején sincs búzád már?
Hát a nyáron mit csináltál?
Mit csináltam? Kérem szépen muzsikáltam
– szólt szerényen Tücsök mester.
Nótát húztál ebugatta?
No hát akkor, szólt a Hangya
– járd el hozzá most a táncot!
Jó mulatságot kívánok!